Dr. Béres József
(Záhony, 1920. február 7. – Budapest, 2006. március 26.) Széchenyi-díjas kutató, a Béres Csepp megalkotója

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezett diplomát, 1964-ben.  A jelenleg Kisvárdán Teichmann Vilmos nevét viselő kutatótelepen végzett sokrétű és szerteágazó kutatásai során fedezett fel számos összefüggést a talajadottságok és bizonyos betegségek között. A mezőgazdasági kutatásai alapul szolgáltak az emberi daganatok és azok járulékos tünetei kezeléséhez. Kutatómunkája eredményeként 1970-ben állította elő az első adag Béres Cseppet. Közismert – az orvosi szakmával, bizonyos politikai körökkel szembeni – szívós küzdelme végén, a igazának beigazolásaképpen 1989-ben alakult mega Béres Rt., amelynek ma már csupán egyik medicináját jelenti a világ több mint félszáz országában forgalmazott Béres Csepp.

A küzdelmekkel teli évtizedek után – számos egyéb elismerés mellett – 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Dr. Béres József a nyolcadik ikszen túl is töretlen energiával és lelkesedéssel dolgozott kisvárdai laboratóriumában, mert egész életében egyet akart: segíteni az embereken. Ő lett tehát – másodmagával – a város első díszpolgára, de népszerűségét, s a szülőhelyén élők iránta érzett megbecsülését és tiszteletét talán az 1998-ban átadott díszpolgári címnél is jobban érzékelteti a tény: még életében az ő nevét vette fel a záhonyi Kandó Kálmán Középiskola kollégiuma.

Sipos István
(1951.-1999.) Néhai MÁV-vezérigazgató

Hazánk legnagyobb vállalatának, a MÁV-nak a vezérigazgatójaként kapta a kitűntetést, dr. Béres József társaságában 1998-ban.

Kisvárdán született, vasutas munkaviszonyát 1970-ben, a fényeslitkei állomáson kezdte. Főiskolai tanulmányait 1970-73-ig folytatta Szegeden. A tanulóévek után Záhony Állomásfőnökségre helyezték, ahol a végrehajtó szolgálat különböző munkaköreiben szerzett tapasztalatok után, illetve azok birtokában Záhonyban, s később Eperjeskén állomásfőnök-helyettesi beosztásban dolgozott egészen 1980-ig. ugyanezen esztendő október 1-jén nevezték ki a Záhonyi Üzemigazgatóság üzemviteli igazgatóhelyettesévé. Az üzemigazgatóság vezetésére 1988 januárjában kapott megbízást. Ezen a poszton dolgozott egészen vezérigazgató-helyettesi kinevezéséig.

Részlet a díszpolgári cím adományozásakor elhangzott indoklásból:

Sipos István jól felkészült, fáradtságot nem ismerő vezető. Közel három évtizedes munkájában kiemelkedő a vasút iránti elkötelezettsége.
A záhonyi átrakó-körzetben való több mint 20 éves tevékenysége alatt kialakított gazdasági munkatársi és emberi kapcsolataira építve továbbra is sokat tesz a térség fejlődésének előmozdításáért, a különböző befektetési és üzleti körök megnyeréséért. Azon munkálkodik, hogy mind többen
vegyék igénybe a Záhonyban meglévő szállítási és átrakási kapacitást, amely a munkaerő megtartását és az újmunkahelyek teremtését is szolgálja és elősegíti.”

A vasúti vezetőt 48 éves korában, egy évvel a díszpolgári arany pecsétgyűrű átvétele után, a téli vasutas sztrájk idején ragadta el a kegyetlen halál.

Dr. Borbély Károly
(1947.-) Záhony tanácselnöke 1980.-1990.

Első munkaviszonyát 1966-ban, Záhonyban, a MÁV-nál kezdte, majd 1968-tól négy éven át a Kisvárdai Járási Tanácsnál dolgozott. 1972-től aztán két év híján két évtizeden keresztül Záhonyban dolgozott: előbb végrehajtó bizottsági titkárként, majd 1980-tól 1990. december 31-ig tanácselnökként.

Munkáját mindig magas fokú elhivatottsággal, felelősségérzettel, s igen nagy ambícióval látta el – olvasható a kitüntetés indoklásában, amelyben a városatyák ekképpen méltatják az egykori tanácselnököt: első számú vezetőként jelentős érdemeket szerzett a település várossá válásában, a különböző testületekkel együttműködve tevékeny közreműködésének köszönhetően alakult ki Záhony arculata és településszerkezete. Ezt a feladatot a település lakosságának közmegelégedésére úgy szervezte és irányította, hogy egyidejűleg Záhony megőrizte korábbi arculatát és jellegét is, ugyanakkor harmonikusan illeszkedett a városi követelményeknek megfelelő modern városközponthoz.

 Ebben az időszakban valósultak meg azok a beruházások, amelyek ma elengedhetetlen ismérvei a mai városnak. Dr. Borbély Károly igazi lokálpatriótaként szolgálta Záhonyt, ugyanakkor ezen túlmenően előkészítő munkájával segítette a társközségek önálló arculatának megőrzését.

Rigó Zoltán
(1940.-) MÁV körzeti üzemfőnökség vezetője 1978-1980, majd 1994-1997-ig a MÁV Rt. Vezérigazgatója.

A vasutas-berkeken belül nevet és elismerést szerzett Rigó Zoltán a Záhonyhoz közeli Dombrádon született, s az egyetemi évek után került a határtelepülésre,  az akkori Fűtőház Főnökséghez, ahol mozdonyreszortosként dolgozott. Később a Debreceni Vasút-igazgatóságon tevékenykedett, de 1978-ban visszakerült Záhonyba, ahol a körzeti üzemfőnökséget vezette 1980-ig, amikor a Záhonyi Üzemigazgatóság vezetőjévé nevezik ki.

Munkája során sokat tett a vasút és környezete fejlesztéséért. Az ő tevékenységének köszönhetően valósult meg akkoriban nagyon sok beruházás Záhonyban és az igazgatósághoz tartozó további települések területén – fogalmazták meg a cím indoklásában a városatyák 2000-ben. Igazgatóként szorgalmazta a MÁV bérlakás-építési programját és ezáltal a fiatal, tehetséges szakemberek letelepedését Záhonyban. A vasúttársaság lakásépítési
programja keretében épült fel a záhonyi Baross Gábor úton száz lakás.

 Egyik kezdeményezője volt a záhonyi uszoda és az oktatási és művelődési központ építésének, s alapító tagja volt a műszaki értelmiségi klubnak. 1994-1997-ig töltötte be a MÁV Rt. Vezérigazgatói posztját. Később a MÁV ausztriai képviseletének vezetőjeként is mindent elkövetett Záhony
és térsége gazdasági helyzetének megtartásáért és fejlesztéséért.

Dr. Gyüre Zoltán
(1899.-1977.) Néhai körzeti orvos, Posztumusz Díszpolgári címet kapott 2000-ben.

Az idősebb záhonyiak körében közismert ember volt dr. Gyüre Zoltán orvos. Ez nem is csoda, hiszen a doktor úr záhonyi családok generációit gyógyította, istápolta a felnőttet, gyermeket és idős embert betegségben, hiszen egész életében Záhonyban, illetve a település környékén volt körzeti orvos.

A munkában fáradhatatlan volt, de alapos és körültekintő gyógyító tevékenysége mellett másra is figyelt: felismerte a tehetséges gyermekeket, és segítette őket tanulmányaik során. Tisztelték, szerették és becsülték az emberek, mert a legnehezebb, legellentmondásosabb időkben is ember tudott lenni és ember tudott maradni. Záhony törzslakossága jól ismerte, és mind a mai napig tisztelettel említik nevét. Lakásuk kisajátítása után Budapestre költözött dr. Gyüre Zoltán családja, de fővárosi polgárként is rendszeresen ellátogatott a településre, ahol rendre felkereste kedves barátait és ismerőseit. Az elismerést posztumusz-díjként vették át hozzátartozói. Sírja a záhonyi köztemetőben van.

Vass Béláné
(1950.-) Ének-zene tanár, a Főnix kórus vezetője.

Vass Béláné 1974. október 1-je óta tanít a záhonyi általános iskolában. 1978-ban Záhonyba „hozta” a Munkás- és Ifjúmunkáskórusok Fesztiválját, amely rendezvény hozzájárult a helyi felnőtt-énekkar megmaradásához és fejlődéséhez.

Az általános iskolában ő alakította ki az ének-zene szaktantermet, többekkel együtt ő is szorgalmazta, hogy zeneiskola létesüljön a településen, hogy a záhonyi gyermekek is részesülhessenek a művészi zene értékeiből. Jelenleg az általános iskolában gyermekkórust vezet, a középiskolában ifjúsági énekkart palléroz.

Nagyon szívéhez nőtt a nyugdíjasklub keretében szerveződött hagyományőrző együttes, de a közvélemény leginkább mégis a messze földön is méltán elismert Főnix kórus vezetőjeként ismeri. Eddig végzett tevékenységéért számos elismerést vehetett át, közöttük miniszteri dicséretet, A szocialista kultúráért kitűntetést, valamint 1998-ban, Záhonyban, A köz szolgálatáért járó plakettet, illetve 2002-ben a Díszpolgári címet.

Varga Sándor
(1924.-2000.) Néhai lelkipásztor. Posztumusz Díszpolgári címet kapott 2002-ben

1924. október 7-én született Újfehértóm, ahol édesapja kántortanítóként szolgált. Édesapja korán meghalt, testvéreivel együtt árván maradt, s a három gyermek árvaotthonba került. Itt végezte el az általános és a középiskolát.

 1953-ban tette le a papi vizsgát, 1952-1959-ig több településen szolgált segédlelkészként: Nagyrábé, Csökmő, Berettyóújfalu, Kaba, Püspökladány és Törökszentmiklós voltak főbb segédlelkészi állomáshelyei. 1959-1964-ig Szentpéterszeg megválasztott lelkipásztora volt. 1964-től egészen 1994-ig volt Záhony és Győröcske települések lelkipásztora. Itt is telepedett le a városban. Nyugdíjas éveiben is aktívan segítette a közéletet, miközben végezte
papi tevékenységét.

Munkáját mindenkor a hűség és pontosság jellemezte. Harminchat évet élt feleségével, házasságukból egy fiúgyermek született. A posztumusz-díjat hagyományosan a várossá avatás évfordulóján vehette át hozzátartozója 2002-ben.

A néhai lelkipásztort– elsőként – a záhonyi köztemetőben kialakított díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

Dr. Lőrincz Sándor
(1939.-) A MÁV Üzemigazgatóság igazgatója 1990.-1996.

Dr. Lőrincz Sándor 1939-ben született Dunaszentgyörgyön. Általános iskoláit Szekszárdon végezte. A vasútforgalmi Technikumban érettségizett Szegeden. 1958-tól a MÁV-nál dolgozott a Pécsi Vasútigazgatóság több állomásán, 1966-tól Záhonyban több beosztásban.

Munka mellett elvégezte az Állam és Jogtudományi Egyetemet Szegeden. Tevékenyen részt vett az Üzemfőnökség, majd az Üzemigazgatóság kialakításában. 1977-től igazgató helyettes. 1990-től 1996-ig igazgató. Ebben az időszakban évi 12-14 millió tonna áru mozgott Záhonyon
keresztül és 7000-7400 ember dolgozott a körzetben.

Kialakította Záhony kereskedelmi rendszerét, kapcsolatait. Jelentős érdemei voltak az Üzemigazgatóság elfogadásában a vasúton belül és a fuvaroztató felek körében. Nagyon jó munkakapcsolatot alakított ki az Uzsgorodi Aligazgatósággal a Lvovi Vasútigazgatósággal, Csap vasúti és közigazgatási
szerveivel. Kidolgozta és végrehajtotta a vállalati lakásgazdálkodási programot, melynek része volt a „Baross utcai” lakások építése és átadása, majd a
lakásépítési támogatás beindítása és fokozatos növelése.

Személyzeti munkája eredményeként több százra emelkedett a felsőfokú végzettségű dolgozók száma.

1985-ben megválasztották tanácstagnak és a Nagyközségi Tanács VB tagjának. Egyik feladata volt a kapcsolatépítés és tartás a vasút és a közigazgatás között. Jelentős szerepet vállalt a település és a MÁV dolgozók életkörülményeinek alakításában és színvonalának emelésében.

Kapcsolatai révén elérte új üzletek nyitását a településen (Csillag Csemege, Zöldséges üzlet, stb.). felügyelte az uszoda építését, a Kultúrház felújítását, a ZVSC fejlesztését és működését, a középiskola építését és beindítását (óraadást is vállalt), utak, járdák építését, fenntartását, óvoda-bölcsőde működését, gáz bevezetését.

Eredményesen dolgozott külkereskedelmi vállalatok, szállítmányozó cégek Záhonyban történő megtelepedése érdekében (Compack, Raaberspeed, Chemolimpex, Medimpex stb.). Sokat tett a várossá történő átalakulás érdekében (orvosi rendelő, orvosok idetelepítése, rendőrkapitányság
kialakítása stb.). Családja jelenleg is tevékenyen részt vesz a közéleti tevékenységben.

Széleskörű közszereplői munkájáért Záhony nagyközségtől a Záhony településért emléklapot, a Megyei Önkormányzat Elnökétől 1996-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéért emlékérem kitűntetést kapta. A vasúton Záhonyban végzett munkájáért a Magyar Köztársaság elnökétől 1996-ban a Magyar Köztársaság Emlékérem (arany fokozat) kitűntetést kapta. Illetve 2008-ban neki adományozták a „Záhony Város Díszpolgára” címet is.

Kovács Imre
(1964-) A MÁV Rt. Árufuvarozási Üzletágának vezetője, később a MÁV Cargo Zrt. Kereskedelmi és üzemeltetési vezérigazgató-helyettese, majd a cég vezérigazgatója.

Kovács Imre 1964-ben, Szombathelyen született. 1987-ben elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem közlekedés-szállítmányozási
szakát. Szakmai életútja a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-nél (GySEV Rt.) kezdődött, ahol 3 évnyi raktárnoki, fuvardíjszámfejtői és vámkezelői munka után 1990-ben üzletkötőként kezdett dolgozni.

1995 és 1999 között a társaság értékesítési osztályának vezetőjeként részt vállalt a vállalat magyar és külföldi akvizíciós tevékenységének irányításában, új irányvonat rendszerek és projektek szervezésében.

2000-től a GySEV kereskedelemért és üzemeltetésért felelős igazgatóhelyetteseként a cég piaci pozíciójának erősítésével és a forgalmak zökkenőmentessé tételével foglalkozott. Ezen időszak alatt a cég történetének legnagyobb forgalmát érte el. Az utolsó itt töltött évében a Rail Cargo
Spedition Srl. Arad, a GySEV Rt. romániai leányvállalatának ügyvezető igazgatói tisztségét is betöltötte.

2003. január 1-jétől bízták meg a Magyar Államvasutak Rt. Árufuvarozási Üzletágának vezetésével. Ez idő alatt az üzemeltetés, a kereskedelem, a kontrolling és az árufuvarozási bevétel ellenőrzési területek koordinálásával foglalkozott. Aktív szereplője volt az üzletág önálló társaságba történő kiszervezésének.

A szervezet 2006. január elsejétől, mint önálló vállalat folytatta működését, ettől kezdve Kovács Imre a MÁV Cargo Zrt. Kereskedelmi és üzemeltetési vezérigazgató-helyettese. Ezt követően – és jelenleg is – hatáskörébe tartozik a vasúti árufuvarozási-, szállítmányozási-, logisztikai- és a kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások kereskedelmi és üzemeltetési feladatainak irányítása, összehangolása a teljes MÁV Cargo vállalatcsoport szintjén. Kozák
Tamás távozását követően a vállalat vezérigazgatójának nevezték ki, amely posztjáról 2008 második felében lemondott.

Bár elkötelezett vasúti szakember, az árufuvarozás jövőjét a különböző szállítási ágak együttműködésében látja, a kombinált árufuvarozás szószólója. Korábbi romániai kereskedelmi megbízatásának, aktív nemzetközi szerepvállalásának és kiváló német nyelvtudásának is köszönhető, hogy az árufuvarozás jövőjét nem a szűk nemzeti határok közé szorítva képzeli el. Regionális, sőt összeurópai szinten gondolkodik a vasúti árufuvarozási
együttműködés lehetőségeiben.

Kovács Imrének – aki jelenleg a MÁV Cargo Zrt. Kereskedelmi és üzemeltetési vezérigazgatója – 2002-ben a Gazdasági és Közlekedési
Minisztérium „A közlekedésért” szakmai érmet adományozta, a Navigátor magazin 2005-ben az „Év embere” díjjal jutalmazta, majd a Magyar Hírlap 2007-ben az ötven legjelentősebb magyar logisztikus közé választotta. Majd 2009-ben Záhony Város Önkormányzati képviselő-testületének döntése értelmében „Záhony Város Díszpolgára” kitűntetést kapott.